február 07, 2018

Mit tanultam belőled

Az élet furcsa. Az élet kiismerhetetlen, váratlan. Az élet néha fáj. De veszettül. Néha meg nagyon szép. Most éppen, ahogy ezt a bejegyzést írom, nehéz. Mert belekeveredtem olyanba, amibe nem kellett volna, de egy: a szívnek nem lehet parancsolni. Kettő: nem akartam az a lány lenni, aki álmodozik és azon gondolkozik, hogy mi lehetett volna. Most erre ráfáztam, de én mindenben azt nézem, mit tudok belőle tanulni. És ebből a rövid időszakból bizony nagyon sokat tanultam.

1. Vigyázz mit kívánsz
Mikor októberben szétmentem a volt barátommal, aminek már bőven itt volt az ideje, akkor igazából felszabadultam és megkönnyebbültem. Viszont hiányzott valami, csak nem épp egy ember, hanem maga az érzés és az élethelyzet. Hogy valaki munka után megkérdezze milyen napod volt, hogy találkozgass valakivel és legyen mit várni. Hogy valaki megöleljen, megcsókoljon. És éppen ezért örültem, hogy újra ismerkedek valakivel, és éppen ezért nem gondolkodtam annyit, amennyit kellett volna. Megkaptam, amit szerettem volna, azaz hogy egy bizonyos személy felfigyeljen rám, csak éppen ezt a véget nem kalkuláltam bele...

2. Munkahely plusz randizás nem jó kombó
Persze az elején izgi lehet és titokzatos, hogy ti tudtok valamit, amit más nem, hogy amikor rád mosolyog az többet jelent, de ha nem jön össze, akkor bizony kínos is tud lenni. És akkor azon kapod magad, hogy bemész a munkahelyre, ahol nyolc órát el kell töltened naponta, és sok minden rá fog emlékeztetni. És kerülni akarod, mert tudod, hogy ha összefutsz vele az fájni fog. Márpedig összefogsz vele futni előbb vagy utóbb.


3. Végig kell mászni a szarkupacon
Nem lehet megspórolni a negatív érzéseket is, mert ha végigmész az úton megkönnyebbülsz. Én például ürességet éreztem, kifolyt belőlem minden, és rájöttem, hogy ez milyen felszabadító. Mert megtörtént a legrosszabb, de mégis itt voltam, és lélegeztem. Megtörtént, amitől tartottam, de túléltem, így már nincs mitől félni. De ehhez sírni kell, panaszkodni, gyűlölni is akár a másikat. 

4. Az idősebb pasi nem jobb
Nem tehetek róla, bejönnek az idősebb pasik. Külsőleg is sokszor, meg leginkább azért, mert eddig olyanokat társítottam hozzájuk, hogy okosabbak, bölcsek, megbízhatóbbak, érettebbek, akármi. Hiába tudtam ésszel, hogy a kor nem függ össze ezekkel a dolgokkal, ez volt a zsánerem. Mert én koraérett vagyok, mindig is megfontoltabbnak, érettebbnek tartottam magamat a korosztályomnál, különösen ha pasikról van szó. És ezért azt gondoltam, hogy idősebb pasi kell nekem. Hát nem... 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése