Post Top Ad

január 31, 2018

Régi mottó, új esztendő

Szinte hihetetlen, hogy eltelt egy év. Vajon és is olyan leszek, mint szüleim, akik állandóan azt mondogatják milyen gyorsan telik az idő? Akárhogy is, 2017 nagyon eseménydús volt, már előre tudtam, hogy életem egyik, ha nem a legmozgalmasabb, legtöbb változást hozó időszaka.
Leginkább az önállóságban léptem előre, távolabb vagyok szüleimtől, mint eddig, egyedül kell helyzeteket megoldanom, ügyeket intézni, mérges szomszédokkal beszélni (fránya mosógép...). 
Nagyjából ugyanaz a mottóm a jövő évre, mint eddig, vagyis: Csak lassan és pozitívan. Mert még mindig gondot okoz, hogy ne stresszeljek apróságnak tűnő dolgokon, és ne agyaljak túl mindent, akár egy esemény előtt vagy után, akár személyekkel kapcsolatban. Éppen ezért szeretnék nem csak hébe-hóba, hanem naponta meditálni, akár csak öt percet is, mert azt vette észre, hogy ez segít a legjobban lenyugodni, és a gondolatokat kitisztítani a fejemből. 
Rájöttem, amit már eddig is tudtam, hogy jobb egyedül lenni, mint egy tönkrement kapcsolatban. Azzal egyik fél fejlődését sem szolgáljuk, és bár nehéz a megszokott a keretekből kilépni, egyszerűen muszáj. Teljesen új élethelyzet az is, hogy elkezdtem dolgozni. Örülök, hogy nem maradtam otthon egy rosszabb melót, vagy diploma utáni képzést végezve, hanem új fejezetet nyitottam, új helyeket fedezek fel és új élményeket szerzek. 
Most leginkább magamra szeretnék koncentrálni, megtalálni a helyemet egyedül a világban, és a saját testemben és az érzéseim között is. Új városban lakom, új szokásokkal és rutinnal, épp elég ezt megszokni. És egyébként is szerintem fontos, hogy az ember egyedül is boldog tudjon lenni, én inkább a barátságra szeretnék most fókuszálni. Persze sosem lehet tudni, nyitott szemmel járok, és mint már talán említettem, vannak bizonyos személyek a láthatáron. (Pontosabban egy, de tényleg nem szeretnék feleslegesen álmodozni, inkább élvezem a szingliséget, mert hát annak is sok előnye van.)
Abban még van javítani való, hogy motiváltabb legyek, olyan feladatokban, amik teljességgel hidegen hagynak. Továbbá, hogy merjek tévedni, kérdeni. Mert én az a típusú ember vagyok, aki inkább hallgat és kiszenvedi a megoldást, de nem kér segítséget. 
Szeretnék idővel még jobban megnyílni, bátrabban magamat adni, hiszen mint azt már iskolai éveim alatt is megtanultam, ez emberek tényleg kevesebbet foglalkoznak mással, mint gondolnánk. És ugyanez igaz tőlem 20, 30 évvel idősebb emberekre is. Aki meg kiakar beszélni, az az ő baja, én igyekszem védőpajzsot felhúzni az áskálódással és negatív energiákkal szemben. 




szerda, január 31, 2018 / by / 0 Comments

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad