Post Top Ad

december 20, 2017

Mi a helyzet velem mostanában

Rájöttem, hogy már régen volt személyes bejegyzés, és hogy mióta elkezdtem dolgozni, nem írtam magamról. Ennek egyrészt az az oka, hogy még vártam, hogy kialakuljon az új helyzet, és a rutin. De az is közrejátszott, hogy nem tudtam mit írhatnék. Annyi minden változott, hogy nem is tudtam mit érzek és hogyan is vagyok.
Összességében jól, sőt nagyon jól. Először is elkerültem a fővárosba. Már sejthető volt, hogy ott fogok munkát kapni, így igyekeztem szoktatni magam a korábban ellenszenvesnek, büdösnek, koszosnak és zajosnak tartott Budapesthez. Az albérlet-mizériáról már írtam, a helyet amit végül találtunk eléggé szeretem. A környéket is, a tulajt és a lakótársamat is, aki leginkább egy fantom, általában dolgozik, ha pedig nem a szobájában, bezárkózik. Ami nekem tökéletesen meg is felel. Persze a legjobb otthon és pár kivételtől eltekintve mindig hazajárok, mert bár csak szűkös két napról van szó, akkor is feltölt.
Úgy érzem elég hamar megszoktam a közlekedést, és bár a heringpartit továbbra sem szeretem, az egykeségemből vagy introvertáltságomból kifolyólag már koliban is jól feltudtam húzni a védőpajzsomat. Természetesen jobb lenne, ha csak le kéne ugranom gyalog és tíz perc alatt melóban lennék, de van egy pozitív hozadéka is a bő 40 perces ingázásnak: többet olvasok, mint szerintem valaha.
A munka egyenlőre elég eseménymentes, de nekem ez a nyugodtság is tökéletesen ideális. Nem azt mondom, hogy ez az álommeló, mert egyáltalán nem, de kezdésnek tökéletes. Az emberek kedvesek, bár nem sokat beszélünk, mivel nem az én korosztályomba tartoznak. Meg azért sem, mert szeretnek panaszkodni, és én, aki igyekszem mindenben a szépet látni, ilyenkor inkább gyorsan felrakom a fülesem. 


Magánéleti fronton történtek a legnagyobb változások, aminek az első felét nem részletezném túlságosan: szétmentünk barátommal. Már egy ideje a levegőben volt a dolog, és lehet ezért sem sirattam meg a dolgot. Mert egy részem megkönnyebbült. Mondják, hogy a tudatalatti nem hazudik, és nekem már legalább fél évvel a szakítás előtt olyan álmaim voltak, hogy veszekszünk vagy elhagyom. Amikor már meg akarod változtatni a másikat, és úgy érzed inkább az anyukája vagy, mint a párja...nos az nem jó.
Viszont ahogy szintén szokták volt mondani: Istenke ad és elvesz. Vagy ahol bezárul egy ajtó, ott kinyílik egy ablak. Már többször próbálkoztam levelezőtárs vagy barát kereséssel, de ezek a beszélgetések egy idő után mindig megszűntek. Épp ezért voltam meglepett, ugyanakkor boldog, hogy az egyik összejött és találkoztam egy nagyon szimpatikus lánnyal. Akire én írtam rá először, úgyhogy félénk sorstársaim odakint: igenis megéri néha lépni.
És a legjobb az egészben, hogy nem látok bele többet, mint ami. Nem vizionálok barátságkarkötőket, szelfihegyeket és koszorúslányruhát. Csak élvezem, hogy megismerhettem egy hozzám hasonló embert, akivel beszélgetünk és programokra megyünk. Mert úgy érzem most inkább erre van szükségem. És nagyon hálás vagyok, mert mindig is abban reménykedtem, hogy ha felkerülök Pestre, lesz valaki, akivel felfedezhetem a szépségeit. Amiket most már a negatív oldal mellett látok, sok szegletében kifejezetten Párizsra emlékeztet a város, és jó hogy mindig van új hely és program, amit fel lehet fedezni. De ezekről az élményekről majd máskor.
Sajnos nem veszek mindent ilyen könnyedén és hurrá-pozitívan.Van egy srác a munkahelyen, akiről egyik nap azt hiszem tetszik, de aztán másnap meggyőzöm magam az ellenkezőjéről. Hogy valójában kifejezetten nem az esetem. És csak azért érdekel, mert újra szingli vagyok és hiányzik a romantika és az intimitás. Sokkal könnyebb lenne a helyzetem, ha nem lenne olyan kedves és figyelmes a legváratlanabb apró pillanatokban.
Mindenesetre tudom, hogy nem jövök be neki, mert akkor adott volna valami jelet vagy kezdeményezne, és egyébként is, amennyit tudok róla felesége is lehet két gyerekkel. Gimiben volt egy plátói szerelmem (kinek nem?), úgyhogy nem akarok még egyszer ebbe a mederbe esni és pontosan tudom, hogy nem lesz az egészből semmi. És remélem ennek megfelelően túl is tudok lépni majd ezen a gyakorlatilag semmin.





szerda, december 20, 2017 / by / 2 Comments

2 megjegyzés:

  1. Fogsz majd írni munkával kapcsolatos cikket? Engem érdekelne az álommelód! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Írhatok persze :) Bár még kicsit korainak érzem, mert eddig nem volt tapasztalatom, így most alakul ki, hogy egyáltalán mit szeretnék, mi való nekem, stb. :)

      Törlés

Post Top Ad