Post Top Ad

november 15, 2017

Végre újra tengernél - Görögország élménybeszámoló

Még magamhoz sem tértem a Párizsi élményekből, máris a Halkidikí félsziget felé vettük az irányt, ezúttal keresztszüleimmel és barátommal kibővülve, újfent autóbusszal. Maga az út egyébként kibírhatóbb volt, mind gondoltam volna. Ehhez nagyban hozzájárult az éjszakára bepakolt szemmaszk és füldugó, amik segítségével könnyebb volt elképzelni, hogy ágyban fekszem. És nem zavartak sem a reflektorfények, sem a vetített gagyi film, amit szokásukhoz híven max hangerőn bömböltetnek. 
Az első két nap hatalmas hullámokkal találtuk szembe magunkat. Már voltam párszor tengerparton, de ilyennek még én sem láttam tengert. Méteres, habzó hullámokkal küzdöttünk (mert ez már valóban küzdés volt), simán kisodort a partra és ha úgy csapott rendesen fájt is. Olyan érzésem volt, mintha valami kaliforniai hullámzást néznék. Egyszer már voltam Sarti-ban és akkor szinte olyan csendes volt a víz, mint a Balaton. Ilyenkor döbben rá igazából az ember a természet erejére, mert ezek a kintről ártalmatlannak tűnő habok simán elragadnak egy erősebb embert is. 
Görögország nem sokat változott a legutóbbi találkozásunk óta. Az árak szinte alig emelkedtek, a mentalitás és munkamorál (vagy annak hiánya) megmaradt. Ugyanúgy nem lehet a papírt bedobni a wc-be. Ami a szállást illeti, teljes elégedettek voltunk a kis apartmanunkkal, volt erkély, wifi és tisztaság fogadott. Szemben pedig pár lépésnyire egy tökéletes kis pékség állt, az Artohora, ahol minden reggel csak úgy nyüzsögtek az emberek.
Ez a hatalmas forgalom érthető is volt, hiszen rengeteg péksütemény volt, a cukrászsüteményektől kezdve, tejtermékek, kekszek, müzliszeletek, szendvicsek, fagylalt, és persze sokféle kenyér és pékárú. Emellett mindig frissek voltak az áruk, folyamatosan sütötték a helyben készült, fetás vagy spenótos leveles tésztákat, szezámmagos-mazsolás kalácsokat, pereceket. Még este is ropogós, meleg dolgokat talált az ember.
Párizsban sokan emlegetik a pékségeket, de nekem ezen a téren a minőséget mindig is ez az ország jelentette. Szimpatikus, hogy minden más tésztából készül és ízletes, nem úgy mint az itthoni albán pékségeknél, ahol mindegy hogy valami édes vagy sós, teljes kiőrlésű vagy sima, ugyanabból az alapanyagból készítik. Az egyetlen negatívum a hellyel kapcsolatban, hogy sehova sincs kiírva, hogy mi micsoda. Ár nuku, egyetlen táblán van felírva pár termék. Így marad a mutogatás, és kis szerencsével kifogunk egy olyan eladót, aki beszél angolul. 
Nagyon szeretem az itteni tengert, mert kristálytiszta. Miután elvonult egy front, és elcsendesedett a víz, végig le lehetett látni az aljáig, még akkor is ha már nyakig álltunk benne. Jellemző még a falura, hogy rengeteg a magyar turista, ennek megfelelően szinte mindenhol találunk olyan illetőt, aki vagy magyar, vagy beszéli a nyelvet annyira, hogy felvegyen egy rendelést. És ha már pékségről volt szó, térjünk ki egy kicsit a kipróbált helyekre.
Az Obelix-ben a sima gyros pita felejtős, tzatziki szószt külön kell kérni, de még így is száraz. A hústáljuk viszont finom, a szószok ízletesek, és két-három ember bőven jóllakik belőle,olcsón. A fagyik mindenhol finomak, amit pedig messze kerüljön el az ember, az a Pizza Relax, mert bár a kajájuk nem rossz, a kiszolgálás borzalmas, most nem mennék bele részletesebben, akit érdekel Tripadvisor-ön írtam egy értékelést. 
Az internet kávézóban ezzel szemben barátként fogadnak, de vigyázni kell, mert a koktéljaik olyan alkoholosak, hogy még a tapasztaltabbak is könnyen berúghatnak tőle. Hiába hoztak mellé mogyorót, chipset, elég rendesen megéreztem a hatását, és kb. életemben először éreztem úgy valóban részegnek magamat. Mondjuk nyolc euróért ne is spórolják ki az italt. 
Nem terveztem vásárolgatni, de végül csak vettem egy görög mintás, antik hatású dobozkát szuvenírnek. Illetve már tavasztól kezdve terveztem, hogy beszerzek egy szalmakalapot, de csak most jött össze. Rájöttem, hogy habár ez a nyár már félig eltelt, itt olyan nagy választék van, hogy egyből találok nekem tetsző darabot, míg otthon a boltokban kb. egy-két darabbal találkozni. 
Összességében nagyon jól éreztem magam, jó volt, hogy a múltbeli nyaralással ellentétben a városban volt a szállásunk, nem pedig messze kint, így tudtunk mindig sétálni, esténként a parton iszogatni. (Ahol veszettül összecsíptek a szúnyogok, de csak engem. Percek alatt vagy nyolc csípést összeszedtem és viszkettek, mint a nyavalya, antivakarint kellett bevennem éjszakánként.)
Sokat fotóztam a hangulatos kis házakat. Ráleltünk továbbá egy kilátóra, nem is értjük, hogy kerülte el anno a figyelmünket. A templom melletti utcácskából lehet felmenni, és csodálatos kilátás nyílik onnan az egész öbölre, és a tengerre. A tengerre, ami engem mindig is hihetetlenül, elemi erővel vonzott. Most is imádtam csak úgy lebegni és úszni benne. De már csak nézni, és gyönyörködni benne is felért egy nyugtató relaxációval. 



szerda, november 15, 2017 / by / 4 Comments

4 megjegyzés:

  1. Még nem jártam Görögországban, de vágyódom oda! Szuper volt a beszámoló! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök ha tetszett! :) Ki lehet fogni sok szép és egyben olcsó helyet.:)

      Törlés
  2. Szuper bejegyzés lett, nagyon szépek a képek! ♥ Egyszer mindenképp elszeretnék menni Görögországba. *_*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a hozzászólást, örülök. :) Menj el, érdemes, viszonylag olcsó, de nagyon hangulatos helyek vannak. :)

      Törlés

Post Top Ad