október 25, 2017

Párisba beszökött a... Pride (és az útlezárás) - élménybeszámoló nr.7

Ha az utolsó napunk második fele nem úgy alakult volna ahogy, lehet el sem hittem volna ezt az utat, annyira bejött minden számítás. Ám ahogy Versailles-ból jöttünk vissza busszal, sorozatos útlezárásokkal szembesültünk. Jött a hétvége, ezzel együtt a Pride felvonulás. Emellett a 2024-es olimpiát is promózták lépten-nyomon, ugyanis ők már ekkor elkönyvelték, hogy övék lesz a rendezés joga, 100 év után újra. Ez felborította a menetrendet, egyáltalán nem tudtunk az eredetileg tervezett Tuilériák kertje felé menni.
Volt két választásunk, vagy leszállunk az Orsay múzeumnál, vagy megyünk tovább a busszal egy parfümmúzeumba és megnézzük az Operaházat  kívülről. Én azóta be akartam térni az Orsay-ba, mióta a Louvre-ban a tárlatvezetőnk mondta, hogy ott vannak az impresszionisták művei. Parfümökről pedig már olvastam korábban, így az a verzió nem mozgatta meg annyira  a kíváncsiságomat. Mint utólag kiderült, jobban is jártunk, hogy leszálltunk, mert a többiek szintén forgalomváltozás miatt nem tudtak továbbmenni, így egy órát gyalogoltak a hőségben. 
Úgy mentünk át a soron a múzeumba, mint kés a vajon. Éljen a múzeumi kártya és a 26 év alattiaknak szóló kedvezmény. Csak a személyimet kellett felmutatni (bár néhol még az sem érdekelte őket, elég volt rám nézniük, hogy elhiggyék jogosult vagyok a kedvezményre). Felkaptam egy térképet és célirányosan mentünk. Itt is eltudtam volna tölteni legalább egy napot, de erre nem volt idő, így gyorsan Van Gogh, Monet és Degas felé vettem az irányt. Nagyon örültem, hogy egyik kedvenc korszakom festőinek képeit élőben láthatom, mégsem ez volt az igazán maradandó a helyben. Ami egyedülálló módon egy átalakított pályaudvar, eléggé Keleti feelingje is volt ennek megfelelően.
Ami legjobban tetszett az Rodin műve, a Pokol kapuja. Szürreális és álomszerű volt, ahogy a falból előjöttek a legkülönfélébb alakok. Bár minden csak franciául volt kiírva, erről az alkotásról nem is kellett semmit tudnom, átjött a lényege. Ezenkívül valahogy betévedtünk a szimbolistákhoz, ahol egy nagy festménnyel találtuk szembe magunkat. Anyukám csak annyit mondott rá, hogy Jézus és a 12 meleg, amin a múzeumi látogatás hátralevő idején végig nevettem. Itthon muszáj volt rágugliznom a képre, is mint kiderült a címe Platón iskolája, ami azért vicces, mert nyilvánvalóan Jézusról és az apostolairól szól, de gondolom ezt így nem lehetett kimondani. Mindenesetre vicces egy kép, ITT lehet megtekinteni. 
Anyukám története pedig az egyik festménnyel kapcsolatban egyrészt megható volt, másrészt rávilágított mennyire kifürkészhetetlenek életünk útjai. Volt ugyanis egy alkotás egy olvasó nőről, aminek mását anyukám az általános iskolában végig látta az egyik terem falán. Így jócskán beleégett a fejébe a kép, és sosem gondolta volna, hogy valaha látja az eredetijét is. Azt sem tudta ki festette, vagy hol található, de ahogy ott álltunk egyből visszarepült időben a volt iskolájába. Most már tényleg a végéhez közeledik a Párizsi sorozat, jön az utolsó bejegyzés egy kis Louvre-al és Reims-el. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése