október 18, 2017

Paris je t'aime - élménybeszámoló #6

A "kastélyos nap"-ot a Diadalívnél zártunk. Itt kicsit megijedtem, mert fennállt a veszélye, hogy nekem és a csoport két másik fiataljának be kell állni a hosszú sorba a nullás jegyért, de az idegenvezetőnk határozottan benavigált minket is a csoporttal együtt. 20 év alatt már kialakult az ismerősi köre a városban és ez az ehhez hasonló pillanatokban nagyon jól jött. Nem tudtam, hogy az épületen belül vannak termek is, mint egy múzeumban, azt hittem csak a lépcsősor található belül. Ami elég tekintélyes volt, pedig én az Esztergomi bazilika kupolájába is felsétáltam. Ez könnyebb volt, de a bazilikához hasonlóan becsapós, azt gondolnád vége, de akkor megint jön egy lépcsősor, és utána is és utána is... De mikor az ember tényleg felér, a látvány kárpótolja mindenért. Nagyon trükkösen van megcsinálva egyébként az egész, mivel lentről nem látszik, hogy emberek lennének fent. 
Itt is pontosan ki volt találva az egész, mivel láttuk a Diadalívet nappali és esti fényben is, ugyanis akkor ment le a nap. A kivilágított Champs-Élysées-nek pedig semmihez sem hasonlítható hangulata van. Itt is, teljesen váratlanul magyar vonatkozásra bukkantunk, ugyanis egy magyar is megtalálható a Diadalíven, Raab néven. A diadalívet egyébként legelőször az első nap estélyén láttuk, mikor az idegenvezető elvitt minket Párizs modern, felhőkarcolós negyedébe, a La Défense-be. Először ez nem érdekelt annyira, de aztán mesélt a Párizs-meridiánról és egyből felcsillant a szemem. És tényleg, ahogy ott álltunk a Grande Arche alatt elláttam egészen a Diadalívig és a vonalba esett többek között az obeliszk is. Ekkor kezdett apukám egy külön előadásba a szabadkőművesekről a Titkos jelek című könyv alapján, ami rendkívül érdekes volt, de most ebbe nem mennék bele. Erről jut eszembe, élvezetes volt a Da vinci kód helyszíneit is érinteni, mint a Rózsavonal, vagy a fordított piramis. A rózsavonalra, vagy Arago-ra teljesen váratlan helyeken bukkantam rá, például a Louvre-ban vagy az Eiffel tornyon, de ott volt a Luxemburg kertben is.
Utolsó napunkat a Versailles-i kastélyban kezdtünk. Fontos volt, hogy hamar odaérjünk, ugyanis itt volt a legtöbb turista. Idegenvezetőnk sok éves tapasztalatából adódó számításai most is bejöttek, mi még egész gyorsan haladtunk, de mikor kijöttünk, már három kanyarban hullámzott a sor, ameddig csak a szem ellátott, és állítólag ennek a kétszerese is teljesen átlagosnak számít. Mondjuk itt is volt egy csoport, aki simán be akart vágni közénk, de szerencsére ezért vannak ott a biztonsági őrök, akik a helyükre tessékelik a csalni kívánó turistákat. Akikből itt aztán tényleg rengeteg volt, sok teremben a látnivalókhoz alig fértem oda.
Maga Versailles tényleg káprázatos, minden csupa arany. Az ember a termeket elnézve nem csodálkozik rajta, hogy kitört a forradalom, mikor a szegények ezt a hihetetlen fényűzést látták.  Már szóltam korábban a méretekről, mit találtam kisebbnek/nagyobbnak, mint gondoltam volna. Nos a tükörtermet a képek alapján nagyobbnak képzeltem. Mint megtudtam a tükrök végig úgy vannak helyezve, hogy optikailag lehessen csalni, és nagyobbnak hasson az egész. Persze így is grandiózus volt az egész. Nekem mégis a kastély kertje tetszett a legjobban, fogalmam sem volt róla, hogy ilyen nagy, és még most sincs az egész kiépítve. 
Az idegenvezetőnk óraműpontos szervezése újra remekelt, pont akkor sétáltunk a kertben, mikor beindították a szökőkutat és egy nyolcperces zenés-szökőkutas műsort is megtekinthettünk. Az árak itt sem éppen a földön járnak, egy szendvics 6-8 euró, de az éhes turistának nem számít. A nap folytatási kicsit hektikus de újfent tartalmas volt, erről fog szólni a következő bejegyzésem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése