szeptember 07, 2017

Párizs megér egy misét - élménybeszámoló vol. 4.

A második napunk volt a legzsúfoltabb, a Louvre után  a Notre Dame következett. Érdekes, hogy ez talán a leghíresebb katedrális a városban (sőt az országban is), mégsem ezt találtam a legszebbnek vagy legérdekesebbnek. A sor hirtelen duzzadt nagyra, de szerencsére gyorsan haladt. Itt is csodás volt teljes képet kapni a helyről, fotókon sokszor csak elölről látjuk, de most körbesétáltunk. A következő nevezetesség a Panthéon volt, ami megint csak lenyűgöző volt, nekem a klasszicista stílus az egyik kedvencem. Ám a napnak itt még messze nem volt vége, jött a Luxemburg kert, ami szintén egy olyan állomás volt, ami az eredeti programban nem is szerepelt. Ahogy az sem, hogy sétálunk egyet a Sorbonne környékén, és megnézzük azt a házat, amiben egyik kedvenc költőm, Radnóti lakott. Nem is tudtam, hogy egy emléktábla is megemlékezik erről, vagy épp Széchenyi Ödön hajózásáról, ami magyarul is ki volt írva a Szajna partján.


A kert újfent egy remek élmény volt, elképzeltem ahogy párizsi nőként én is itt hűsölnék a székeken a magas fák árnyékában. A következő megálló Napóleon sírhelye volt, aztán jött a mindenki által várva várt Eiffel torony. Olyan izgatottság vett erőt rajtam, mikor a busz begördült az útra, mint már nagyon-nagyon régen. Tényleg igaz, hogy élőben sokkal nagyobb, mint képeken. Nem győztem levenni róla a szemem, el sem hittem, hogy valóra vált az utazással kapcsolatos legnagyobb álmom.
Úgy döntöttünk szüleimmel, hogy a szabadidőnkben inkább körbejárjuk a tornyot, mintsem hogy felmenjünk a tetejére, hiszen már láttam Párizs látképét a felhőkarcolóból. Plusz nem akartam beállni a sorba (hiszen ott ugye háromszor kell, minden emeleten, így ezzel elmegy az összes idő), jobban érdekelt a környezete. Hiszen erre a nevezetességre is igaz, hogy mindig csak a toronyról láttam képeket, de már elmondhatom, hogy bejártam az azt körülölelő parkokat és utcákat. Na itt eluralkodott rajtam a turista, minden szögből vagy ötven képet csináltam. (Na jó, ha annyit nem is, ezen a helyen azért 100 fölötti kép gyűlt össze.) Remek érzés volt ülni a padon az árnyékban, vagy a füves téren és csak nézni a tornyot, ami alulról igazán szédítő volt.
Ám az egész körutazásban nem ez volt a kedvenc programon, hanem a következő, az esti hajókázás a Szajnán. Ekkor már érezni lehetett a fáradtságot a csoporton, főleg mikor már negyedórája álltunk a sorban, és vártuk, hogy felférjünk a hajóra, ami messze nagyobb volt, mint bármelyik, amivel eddig találkoztam, 1500 ember simán elfért rajta. Mindenki ment szépen sorban, az is aki utánunk jött, de az idegenvezetőnk csak legyintett, hogy nyugodjunk meg, a 10 perccel későbbivel jobban járunk, mert azt nem tudják például úgy feltölteni, mint ezt. És igaza is lett, csodás és pontosan kiszámolt volt az egész, ekkor lopta be magát teljesen a szívembe ez az ember.
Ez volt az igazi Párizs, amit az ember képeslapokon és filmeken lát, a maga tündöklő romantikájában. Ahogy kigyúltak a fények, teljesen másnak látszott az egész város, különösen a torony. Mikor először megláttam, annyira meghatódtam, hogy könnyezni kezdtem, ekkor hittem el úgy igazán, hogy itt vagyok. Hiszen annyira gyorsan történt minden, annyira tartalmasan teltek a napok, hogy sok mindent csak utólag, itthon tud feldolgozni az ember. De akkor nagyon is a jelenben voltam. Szólt a zene a hangszórókból és csak néztem az Eiffel tornyot, ami este úgy nézett ki, mintha színtiszta aranyból lenne. Ám a pontot az i-re, a meggyecskét a habos tortára azt tette fel, mikor a hajóút után visszaindultunk a szállásra.
Az idegenvezetőnk eléggé sietettet, amit nem igazán értettem. Persze eddig is szoros menetrendet tartottunk, de ez már túlzásnak tűnt, még tőle is. Aztán, ahogy felértünk a lépcsőn ott találtuk magunkat a torony lábánál, ami óramű pontossággal pont akkor kezdett ragyogni. Egyszerűen csodás volt. Tizenegy előtt sosem értünk a szállásra, és hétkor már reggeli volt, de nem érdekelt, örültem, hogy ennyi mindent láthatok. Mára ennyi lenne, még van pár rész, a következő bejegyzésben a városon kívülre kalauzollak el benneteket, jönnek a Loire völgyi kastélyok és Versailles.


2 megjegyzés: