augusztus 24, 2017

Párizs, te csodás - élménybeszámoló 3.

Az úton az utolsó pár óra volt a leghosszabb. Folyton azt lestem mikor tűnik már fel az ablakban a híres torony, aztán mikor végre begördült a busz a városba nem győztem csodálkozni és videózni. Az épületek nagyon jó állapotban voltak, és el sem hittem, hogy amit éveken át nézegettem képeken, most itt magasodik előttem. 
Első utunk a Montparnasse torony kilátójába vezetett. Erről a helyről még nem halottam, de mikor az idegenvezetőnk mondta, hogy 56 emelet magas, és az egész városra rálátni onnan, egyből felcsillant a szemem. És valóban, onnan fentről, a 360 fokos panorámában mindent láttál, még azt is, amit az Eiffel toronyból nem látnál. Magát a tornyot. Az egész út meg volt komponálva, sok mindent láttunk, és az egésznek volt egy íve, érezhető volt, hogy az idegenvezetőnk el akar minket juttatni valahonnan valahova, hogy egy teljes képet kaphassunk Párizsról és az országról. Itt éreztem először igazán, milyen nagy városról van szó, ameddig a szem ellátott épületek voltak. 


A következő állomás egy séta volt a költői Montmartre városrészben. Csodás kis éttermek, kávézók és utcai művészek között vezetett az utunk a Sacré Cœur-ig. Még most is kicsit hihetetlen, hogy azokat az épületeket, sarkokat, amiket annyiszor nézegettem Instagramon, most élőben is láthatom. A bazilika körül rengeteg ember volt, sokan üldögéltek a lépcsőn vagy a fűben, és ez az élet, a pezsgés nagyon tetszett Párizsban. Az állandóan bóvli, giccs mini tornyokkal és ásványvízzel turistákat traktáló bevándorlók már annyira nem, de én Tunézia után már megedződtem az ilyenekre, fel se vettem. 
Több katedrálist, bazilikát is láttunk, de nekem ez volt talán a kedvencem, amihez az is hozzájárult, hogy éppen akkor tartottak misét mikor bent jártunk. Emiatt én nem is fotózgattam. Persze sokan ugyanúgy kattintgattak, vakuval is, de én nem akartam zavarni az imádkozó embereket és egyébként is külön megkértek minket, hogy ne használjunk kamerát. Valami igazán meghitt és szakrális hangulat lengte be a bazilikát, ahogy körbesétáltam az apácák énekétől kísérve. De mise ide vagy oda, a templom ettől függetlenül is bensőséges atmoszférával bírt.


A következő napunkat a Louvre-ban kezdtük. Nem is gondoltam volna milyen nagy a múzeum, az ember valahogy mindig csak a piramisokra gondol. Itt is rengeteg turista volt, mint a legtöbb helyen, pedig még nem is volt főszezon. Azt már előre tudtam, hogy a Mona Lisát közelről esélyem sem lesz megnézni és igazam is lett. Persze odaverekedhettem volna magam, de a magasra tartott mobilok és fényképezők rengetegétől még így se biztos, hogy láttam volna valamit. Plusz az idegenvezető mondta, hogy Párizs legjobb zsebtolvajai itt szoktak munkálkodni, így inkább megelégedtem egy viszonylag jó oldalsóbb nézettel. És ha már a méreteket említettünk, olyan sokszor hallani arról, milyen kicsi a festmény, hogy szüleimmel beszéltük, nagyobb, mint amilyenre számítottunk. 


Egy két órás tárlatvezetésünk volt, ami tényleg arra volt elég, hogy a leghíresebb műveket megnézzük. El tudtam volna még bóklászni, de arra hetek, sőt hónapok kellenének, hogy az ember mindent lásson. Mindezt úgy, hogy közben nem alszik, eszik, semmi. Számomra meglepő módon a mezopotámiai rész volt a kedvencem, ott is a Sacré Cœur-ra jellemző ősi, misztikus hangulat érintett meg leginkább. Ahogy a hatalmas szobrok, vagy épp a Hammurapi törvényoszlop előtt sétáltunk tényleg átéreztem, már amennyire lehetséges, az idők súlyát. Én egyébként is minden történelmi helyszínt, a kastélyokat, katedrálisokat úgy szemléltem, hogy belegondoltam, mennyi minden történt itt, hány évesek ezek a helyek, és hogy mennyire más volt akkoriban az élet.
Szerintem kihoztunk a múzeumi túrában mindent, amit lehetett, és elmondhatom például, hogy láttam a Milói vénuszt hátulról, vagy hogy tudom, a piramisban milyen elképesztően fülledt a levegő. Nos első körben ennyit az útról, hamarosan jövök a folytatással benne a leghíresebb látnivalókkal, például a Notre dame-al. 

2 megjegyzés:

  1. Uristen, de gyönyörű.
    Nagyon jó cikk lett!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg az volt <3 Köszi, örülök, hogy élvezted, folytatása következik. :)

      Törlés