augusztus 10, 2017

Első körutazásom tapasztalatai - párizsi élménybeszámoló II.

Párizs drága. Nagyon. Csak, hogy egy példát említsek az Eiffel torony lábánál egy 3 decis mentes víz majd 900 forint volt. És nem számít, megveszed, mert megdöglesz a melegtől. Persze ott a mértékek is mások. Amit viszont nem tudtam és kellemes meglepetésként ért az az, hogy 26 év alattiaknak rengeteg helyre nem kell belépőt fizetniük, vagy csak úgynevezett ingyenes, "nullás" jegyet kell kikérni. Az idősebbeknek múzeumi bérletük volt, ami szintén nagy segítség, hiszen nem, vagy csak rövid ideig kell sorban állni. Ezzel rengeteg időt lehet spórolni. Valamiféle perverz örömérzettel tölti el az embert, ahogy beelőzi a többszörösen kígyózó végtelen sort.
Amiben főleg kínaiak állnak. Ugyanis rengeteg az ázsiai, akikkel annyira nem pozitívak voltak az élményeim. Az egy dolog, hogy mindenkinél ott a szelfibot és magukat fotózzák. Ezt csinálja mindenféle nemzetség. Inkább az zavart, hogy tolakodnak, beelőznek, erőszakosan szinte már rád törnek a mosdóban. Persze nem szeretnék általánosítani, biztos nem mindegyikük ilyen. Ami pedig a szelfizést illeti, sosem fogom megérteni, hogy miért jó az, ha nem valaki mással fotóztatom le magam, hanem csak az arcom látszik, maga a látnivaló pedig egyáltalán nem. Belefér ez is a turistáskodásba, de azért néha jól esett lerakni a kamerát, és nem csak a keresőn keresztül nézni a helyszínt.
Ahogy már említettem a tempónk feszített volt. Olyannyira, hogy enni is sokszor csak délután 2-3 óra után jutott egy kis idő. Ez az én eléggé bebetonozott bioritmusomat kicsit felborította, volt is, hogy fájt a gyomrom, de a kapott élményekért ez bőven megérte. Ahogy az is, hogy nem valószínű, hogy egészséges alapanyagokból készült az a croissant, pizza vagy toast kenyér, amit ettünk. Elterveztem, továbbá hogy ha már Párizs, divatos ruhákat fogok viselni, de egy idő után a sok talpalás miatt muszáj volt kényelmes ruhát és sportcipőt viselni.
Már említettem a két rinyát. Nos azért neveztem így őket, mert az élő fába is belekötöttek. Annyira érezhető volt rajtuk, hogy vénlányok, hogy az hihetetlen. Megkeseredetten néztek mindenre, semmi sem volt jó nekik, és ezzel egy ilyen csodás utazást teljesen elszúrtak maguknak. Igazából sajnáltam őket. Biztos nem olvasták még Hamvastól a Kierkegaard Szicíliában című művet, ami konkrétan róluk szólt. Hogy milyen tökéletesen tudják az emberek elrontani nyaralásukat, azzal, hogy a személyes kis tükrük csak a rosszat sugározza illetve veszi észre. 
Mindenkinek volt úgynevezett audio guide-ja, ami nagyobb múzeumokból már többeknek ismerős lehet. Enélkül gyakorlatilag semmit sem hallottunk volna, olyan nagy volt a hangzavar a városban, ahogy már említettem. De ugyanez volt a helyzet például a Louvre-ban is.

Montmarte negyed, avagy a képeslapszerű Párizs

A körutazás előttig nem tudtam, hogy létezik kifejezetten tranzit szállás, sőt étterem. Itt ugyanis a busz éjszakára megállt, egy, az autópálya közeli szálláson, és ez sokat számított. Hihetetlenül jól esett lemosni az út porát, és éjszaka aludni. Én ugyanis azt buszon egyáltalán nem tudok, és azért egy idő után már a legkomfortosabb busz is kényelmetlen. Így olyan szállásokon voltunk, amikben az emberek az út során egy éjszakára megpihentek, de teljesen olyan volt, mint egy jómódú motel vagy hotel. Enni pedig többször egy olyan kvázi futószalag szerű éttermecskében ettünk, ahova kifejezetten turistacsoportok tértek be, két látnivaló között. Ennek a gyorsaság mellett, az ár is nagy előnye volt. Volt vagy 8-10 menü, mindig abból lehet választani. 
Nos második körben ennyit, hamarosan jövök a harmadik párizsi bejegyzéssel, ami már a konkrét látnivalókról és élményekről fog szólni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése