június 22, 2017

Miért nem sminkelek

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy attól, hogy nem sminkelek nem gondolom magam jobbnak, nem valami felsőbbrendű kortársbeszédet szeretnék írni, egyszerűen csak beszámolok a saját tapasztalataimról és történetemről.
Sajnos tiniként én is azok közé tartoztam, akik pattanásosabbak voltak, persze ezen az sem segített, hogy eléggé édesszájú vagyok, mondhatnám úgy is, hogy nagyon. És én is, mint minden korombeli szerettem volna beilleszkedni, ezért igyekeztem elfedni ezeket a bőrhibákat. 
A változás akkor következett be, mikor egyrészt elkezdtem fogamzásgátlót szedni, ami a rakoncátlan hormonokat kicsit ráncba szedte (na nem szó szerint), és elkezdtem egészségesebben étkezni. Tudatosan több vizet ittam, és igyekeztem zöldségeket és gyümölcsöket beiktatni. Ekkor azt vettem észre, hogy sokszor, egy-két régi seben kívül nincs is mit lealapoznom.
Alapból sosem érdekelt különösebben a sminkelés, körömlakkozgatás, cipővásárlás. Természetesen a rendezett külsőre én is odafigyeltem, de azon felül sosem akartam kicicomázni magam, hacsak nem egy fontos alkalomról vagy buliról volt szó. Nem gondolom, hogy ettől kevésbé lennék nő, szerintem a nőiségnek rengeteg formája van, mindenki máshogy éli meg a nemét. Ahogy azt sem gondolom, hogy az, aki mindennap rúzsozza magát és kihúzza a szemét, nőiesebb vagy szexibb lenne, mert szerintem a kisugárzás igenis fontos, ha az illető elégedett önmagával, akkor az a belső magabiztosság kifelé is sugárzik és megszépíti az illetőt. 


Mindig is fölöslegesnek tartottam, hogy csak azért, hogy például leugorjak a sarki közértbe teljes sminkpalettát tegyek az arcomra. Ugyanis az emberek sokkal kevesebbet foglalkoznak velünk, mint ahogy gondolnánk. Lehet, sőt biztos, hogy megnéznek maguknak, lehet pár vélemény és megítélés végig is fut az agyukon, de ennyi. Nekik is megvan a saját életük, annak minden problémájával, és az után a pár perces kontaktus után visszatérnek a világukba. 
Emellett talán a legfontosabb szempont, hogy mióta nem fedem el a bőrömet rendszeresen, szebb és egészségesebb. Persze ha kijön rajtam egy utált piros pötty én is lefedem, de fölöslegesen nem terhelem az arcomat, így jobban szellőzik. Azzal, hogy reggelente nem töltök órákat a fürdőben, hanem csak mondjuk tizenöt percet, időt is spórolok, amit tölthetek bármi mással, szeretteimmel, youtube-ozással, olvasással, akármi. Én egyszerűen így érzem jól magam, és ez független a mostanában divatos #nomakeup mozgalomtól. Ez mélyebbről fakad, és ettől nem leszek se jobb, se rosszabb. 






4 megjegyzés:

  1. Érdekes módon mégis úgy hangzott, mint egy felsőbbrendű kortárs beszéd... Miért is fáj a nem sminkelő embereknek, ha valaki úgy érzi jól magát - függetlenül attól, hogy smink nélkül is esetleg szép és jól érzi magát - hogy egy 'teljes sminkpalettát tesz az arcára', ha leugrik a sarki közértbe... Ennek a posztnak akkor lett volna értelme, ha elmondod a te tapasztalatodat és arra buzdítod a nőtársaidat, hogy mindenki úgy szép, ahogy van, sminkkel vagy anélkül és mindenki tegye azt, amit jónak lát, ami neki tetszik, amivel ő jól érzi magát. Az pedig tök mindegy, hogy az idegenek foglalkoznak-e veled, hát ki nem szarja le őket, nem az idegeneknek sminkelnek azok, akik a közértbe is műpillát raknak fel, hanem maguknak, mert esetleg a smink nekik meditáció, megnyugvás, önkifejezési forma.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, ha nem ez jött le, pedig ezt akartam. Tény, hogy konkrét élmények kimaradtak ebből a bejegyzésből, de pont azt írom, hogy attól, hogy én így élek, és emellett érveltem most, attól nem leszek semmivel több.

      Törlés
  2. Nekem átjött a poszt lényege, szerintem érthető hogy mit szerettél volna mondani vele. És nagyrészt egyet is értek a mondanivalóddal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó, örülök, köszi a kommentet :)

      Törlés