december 08, 2016

Óda az egyszerűséghez

Utóbbi időben elkezdett érdekelni a minimalizmus. Alapból igyekszem egyszerűen élni az életemet, nem vásárolok ruhákat és sminkeket összevissza, és az külsőmben is a hétköznapi, természetes, letisztult dolgokat szeretem. Nem szoktam hétköznap sminkelni, csak egy kis alapozót rakok fel, a parfüm az mindennapos, de kiegészítőkben is csak a karóra a leggyakoribb. Néha felveszek egy ékszert, de egyszerre mindig csak egyet. Sosem vonzott az, hogy kirívó legyek, hogy mindenki felfigyeljen a ruhámra, inkább a belső összhangra törekedtem.
A minimalizmus divatos fogalom lett, ebben semmi új nincs. Segítségével felismerhetjük mennyire pazarló a mai gazdaság és emberiség, mennyi fölösleges dolgunk van, amire valójában nincs is szükségünk. A kellékek világában élünk, ezt már a kínai bölcsek, és más filozófusok, köztük egyik kedvencem, Hamvas Béla is megmondta:
Csinálni, mindig valamit csinálni, hogy valami legyen, és nem jut szóhoz az, ami van. Végül is az egész elvész abban, hogy dolgoznak, hogy pénzt keressenek, nagyobb lakás és több bútor, nagyobb kényelem és több szórakozás, még az autó, egy függöny, csillár, elutazni, és a bámulatos túltevékenység egyre több és több kívánsághoz vezet. A kellékek arzenálja minél nagyobb, az életre való éhség annál jobban nő, mert az élet maga egyre szárazabb, és az ember egyre szomjasabb. Az igényeket folyton heccelik, minden nap több a nejlon és a vitamin, a magnó, a televízió és a frizsider. Mindig kell valami, ami nélkül el sem lehet kezdeni.

Sorra jönnek ki az új okos telefonok, és más technikai kütyük, elképzelni sem tudjuk nélkülük az életünket.  Hiszem hogy az élet könnyebbé, sőt boldogabbá válhat, ha nem függünk annyira a tárgyaktól és a pénztől. Persze valahogy el kell tartanunk magunkat, és manapság azt látjuk, hogy egyre nehezebb megélni, úgyhogy ettől nem tudunk teljesen elszakadni, de sok ember egyszerűen elégedetlen azzal, amije van, pedig az is bőven elég lehetne, csak nem ezt sulykolják belénk. A tervezett elavulásról sem most hallunk először, a gazdaságnak nyilván az az érdeke, hogy az emberek minél többet költsenek, hiszen így lesz fenntartható a rendszer.
Manapság egyre többször gondolkodom el vásárlás közben azon, hogy valóban szükségem van-e erre a dologra? És a válasz rendszerint az, hogy nem. Persze megvehetném, de minek? Vagy már van hasonló, vagy nem ad hozzá semmit az életemhez. Ezzel az egy egyszerű kérdéssel sokat lehet spórolni. Persze azért hozzá kell tenni, annak a híve vagyok, hogy néha meg kell jutalmaznunk és ajándékoznunk magunkat, de én inkább veszek egy könyvet, mint egy ruhát, egy csokit, mint valami cuki figurát. 
Ahhoz, hogy a minimalizmus működhessen, úgy gondolom el kell szakadnunk a többiektől. Sokszor azért vesznek dolgokat az emberek, mert máshol látták, és nekik is kell, vagy félnek, hogy lemaradnak. Ha kevesebb kacat vesz minket körül, nyugodtabbak leszünk, és a letisztult környezet segít az eredményes munkában, ezt már sokszor megtapasztaltam. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése