Post Top Ad

november 23, 2016

Az élet kifürkészhetetlen útjai

Újabban kicsit nehezen találom a helyemet, sok az új helyzet, a változás, ezért a régi, de még annyira nem régi szokásokat sem olyan könnyű átvinni. De ezeket egy időre teljesen elfelejtettem, mikor megtudtam, hogy az egyetemen van jóga és meditáció oktatás. Először olyan időpontban volt, ami nekem nem jó, de most átrakták. Pont erre volt szükségem, mindig keresem a fejlődést és most úgy érzem, hogy a sors besegített ezzel a lehetőséggel. Nem volt kérdés, hogy elmegyek.
Kicsit izgultam, hiszen nem tudtam mire számítsak, de végül nagyon tetszett. Más azért így órán gyakorolni, mint otthon egyedül, tényleg megvan az előnye. Az ember jobban odafigyel a mozdulataira, jobban jelen van, többet belead a gyakorlásba, és ez az egész olyan apróságokban is megnyilvánul, legalábbis nálam, mint a ruha. Ott van még többletként az oktató jelenléte is, és egy közös, leírhatatlan energia, amit főleg a meditációnál éreztem. Megtöltötte a levegőt a nyugalom, az érzés, ahogy mindannyian egy dologra koncentráltunk.
A meditáció nehezebb, mint az ember gondolná. Eddig csak rövid ideig csináltam, de itt fél óra meditáció idő volt, és csak felbukkantak gondolatok, meg egy dalszöveg még reggelről. Ami még nehéz nekem, de pont ezért jók ezek, hogy van hova fejlődni, az a légzés. Sajnos azt vettem észre alapból nem hasba lélegzek, ezért oda kell figyelnem, de a túlzott és megfeszített odakoncentrálás sem jó. Viszont megtanultam, hogyan kell helyesen ülni, amit például lehet sosem tudok meg, ha egyedül gyakorlok. Ez még inkább csak elméletben megy, de jó, hogy vannak célok, ahova lehet tartani. 
Óra után hihetetlen nyugalom szállt meg, a fejem olyan volt, mintha átszellőztették volna, és ezt még az sem tudta elrontani, mikor kiléptem a szakadó esőbe és a viharos szélbe, hogy megkezdjem a küzdelmet az esernyővel. Visszaérve azt vettem észre, hogy egy csomó olyan zaj is zavar, amit addig észre sem vettem. Még vagy két napig éreztem a harmóniát, és azt hogy jobban kihúzom a hátamat. Persze úgy lenne igazán hatása, ha mindennap csinálnám, de kis lépések, kis lépések...
Hétvégére sajnos megint idegesebb lettem, a körülöttem lévőkkel sem úgy beszéltem, ahogy szerettem volna. Egyszerűen nem értettem miért vagyok ilyen negatív és harapós, csak arra tudtam visszavezetni, hogy a családi összejövetelek miatt több édességet ettem. Ott volt halomszámra a többféle süti, és nagy édesszájú lévén nem tudtam ellenállni neki. Egyből éreztem, hogy az arcom zsírosabb lett, és a testem elsavasodott, de mégis másnap ugyanúgy ettem. Emiatt meg ostoroztam magam egy kicsit, hogy nem tudtam megállni. Kicsit kialvatlan is voltam, és aztán meg azért lett rossz kedvem, mert harapós voltam a szeretteimmel. Ennek végül az vetett véget, mikor self care jelszóval elkezdtem színezni, közben pedig benyomtam egy Mesterkurzus előadást. És nagyon tetszett, segített is, hogy rájöjjek a múlton már úgysem tudok változtatni, fölösleges azon nyammogni, valamint, hogy néha kicsit személyteleníteni kell a problémáinkat.









szerda, november 23, 2016 / by / 0 Comments

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad