szeptember 01, 2016

Augusztusi összegzés

Valamikor augusztus közepén, a második számú balatoni nyaralás alatt kapott el a suli hangulat. Hogy valamilyen szinten már jó lenne visszakerülni, tanulni, haladni, új ingereket kapni. Aztán ez az érzés elült, mert úgy voltam vele, élvezzük ki a jelent, a nyár már így is elég gyorsan elszáguldott, és ezeket a pillanatokat fogom majd hiányolni a nagy évközi rohanásban. Amivel kapcsolatban mindig megfogadom, hogy az nem lesz rohanás és idegeskedés, és ezt most tényleg igyekszem is majd betartani.
Kihagyás után megint elkezdtem a jógát, sőt a meditálásba is belekóstoltam, és már pár perc után is érzem a pozitív hatását. Az iskolára visszatérve volt egy kicsi hiányérzetem, mert nem volt "BTS Haul". Mindenem megvolt, ami kellett, így ez a mindig várt esemény elmaradt. Tudom, hogy ez a félév keményebb lesz, mint az eddigiek, mert a gyakorlatban is most jobban oda kell raknom magam, ha ne adj Isten munkát is szeretnék ott. A nyelvtanulást is hajtani kell, hogy időben meglegyen a nyelvvizsga, és ezek mellé még bejön az is, hogy el kell kezdeni írni a szakdogát, amivel szintén sok munka lesz, de szeretném jobban élvezni a folyamatot, mint alapszakon. 
Mikor kijött az órarend egyből bepörögtem, mint egy duracell nyuszi, pedig még a lelkesedés érzése mögött is tudtam, hogy ha majd jönnek a fárasztó órák, a követelmények, már nem leszek ilyen lelkes. De akkor is, jelen állás szerint ez az utolsó évem egyetemistaként, aztán persze ki tudja mit hoz a jövő. Akárhogy is, szeretném kiélvezni, hogy tanulhatok, és van egy bizonyos fokú szabadságom. 
Az órákat illetően annak örültem leginkább, hogy mindennap lesz időm rendes, meleg ebédet enni, és nem kell szendvicseken élnem. Másik pozitívum, hogy pénteken délben végzek, bár barátom csak négykor. A csütörtök a leghúzósabb, reggeltől estig, egy lyukassal. A tárgyak, amiket várok az a Képelmélet, Bevezetés a pszichoanalízisbe, és az Újságírás. 
Ami a magánéletet illeti, voltak mélyebb pontok, és hullámhegyek is. Egyszer testileg voltam rosszul, amin át kellett gördülni, egyszer a kapcsolatomat is megkérdőjeleztem. Valamint néha még mindig letörik a lelkesedésem a nyelvtanulás miatt, de összességében nem zökkentem ki. A körmöm békén hagytam, folytattam az írást is, sőt sütöttem, teljesen egyedül, nem éppen tökéletes eredménnyel, de nem volt olyan vészes. Az egyik nehéz időszak az volt, mikor a szeretteim szembesítettek azzal, hogy még mindig zárkózott vagyok, és a saját világomban élek. Ez mindig is így volt, belül szárnyal a fantáziám, és jól elvagyok a buborékomban. Introvertált vagyok, de már elfogadtam magam ilyennek. Csak, ha nyitni és alkalmazkodni kéne az nehezen megy, és ez azért baj, mert teljesebb életet akarok élni, és barátokat szerezni. És hiába ismerem ezt a tulajdonságom, attól még nem tudom, hogyan lehetne rajta változtatni. Egyenlőre a gondolataim erejével próbálom bevonzani, és hinni a pozitív lehetőségekben, hogy egyáltalán tudjam a határaimat, a kis komfortzónámat tágítani. Nem görcsösen ragaszkodni a nyugalomhoz és kényelemhez, hanem belevágni a helyzetekbe, elengedni dolgokat. Ezen van még mit dolgozni, de hát pont az Út a lényeg, nem?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése