Post Top Ad

július 06, 2016

Séta Szentendrén

Végre elérkezett a várva várt háromnapos kirándulás a Dunakanyarba, amire az elmúlt hetek eseményei után mindhármunknak szükségünk volt szüleimmel. Már régóta terveztük, hogy eljövünk ide, és én ezt a várost már régebben feljegyeztem a fejemben, mint lehetséges jövőbeli lakhely. A Mathias Rex Panzióban szálltunk meg, amivel abszolút megvoltam elégedve, tisztaság volt, és még az olyan kis részletek is illettek a "Mátyás hangulatba", mint a takaró mintája, a szék, szekrényfogantyú.
Ebédre a Duna korzó felé vettük az irányt, és végül a Fantázia étteremnél kötöttünk ki. Ár - érték arányban nem biztos, hogy megéri, szerintem inkább a helyszínt fizettük meg. Zöldséges rizottót ettem, ami finom volt, de nem kiemelkedő. És akkora adagot adtak, hogy a felét bírtam csak megenni, pedig éhes voltam.


Nagyon tetszett az óváros hangulata, van egy mediterrán beütése, a múzeumok és művészetek városa, így az ez iránti igényem abszolút ki lett elégítve. Először a karácsonyi múzeumba mentünk, mert azt karácsony fanatikusként nem hagyhattam ki. Jó volt belecsöppenni a hangulatba, tényleg mintha ünnepek lettek volna, és természetesen nem mehettem el üres kézzel vettem egy hógömböt. Érdekes voltak a különböző korszakban népszerű díszek, és a retró képeslapok is. 


Még indulás előtt nézegettem pár helyet, ezek közül az egyik, amelyikbe mindenképpen be akartam térni a Levendula Fagylaltozó volt, mert én ilyet már próbáltam Tihanyban, és az volt a legjobb fagyi, amit valaha ettem. Most sem csalódtam, a levendulás étcsoki, és a bodzás citrom mennyei volt, és nem mellesleg glutén és tej mentes. Ezeken a fagyikon tényleg érződik, hogy van bennük anyag, és nem tejjel felhígított minőség. Ami kicsit csalódást okozott az az Éden csokibolt. Tényleg sokféle bonbon volt, de ízben nem nyújtott annyit, amennyit vártam volna, ráadásul nem is pontosan azt adták, amit kértem.


Miután a fagylaltozástól kicsit felfrissültünk, jöttek a múzeumok, a Kovács Margit és a Czóbel, előbbi tetszett, mert látszott, hogy a művésznőnek tényleg van egy stílusa, egy névjegye. Czóbel nekem kicsit túl sötét színeket használt. Ám a kedvencem, amiről neten már szintén értesültem előre, csak ezután jött. Chiharu Shiota híres modern művésznő installációjáról van szó, mely élőben tényleg lenyűgöző, és amiért igazán tetszett, hogy el is gondolkodtató a koncepció. Emlékeső a címe, és a vörös fonalak köré épül, mely az embereket összekötő hálózatot jelenti. És a másik teremben kiállított pár képe is pont emiatt az elgondolás miatt tetszett, hogy mi mind össze vagyunk kötve valahogy, vannak akik erősebben, mások nem, de akkor is egy nagy hálózatot alkotunk.



szerda, július 06, 2016 / by / 0 Comments

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad