május 10, 2016

Néha jó, ha a dolgok felpörögnek I.


Elég régen írtam személyes dolgokról, úgyhogy úgy érzem épp itt az ideje. Elég sok minden történt a legutóbbi bejegyzés óta. Először is, elvesztettük csoporttársammal a "rádiószüzességünket". Sőt, azóta még három alkalommal beültem. Az első adás annyira jól sikerült, hogy a főnök el volt tőlünk ájulva (ő szavai), és így szépen lassan azt is sikerült kiharcolni, hogy az eredetileg eltervezett műsorban is beszélhessünk. A tanárok is rengeteg dicséretet mondtak, és mint megtudtam a szüleim is hallgatták az egyik alkalmat. 
Az egyik adás - véletlenül sem a legjobb de - felkerült a netre is, ahol elborzadtam a rekedt hangomon, bár állítólag ez jó, én nem tudom, szerintem a tanár csak nem akart megbántani. De nem is ez a lényege az egésznek, hanem az, hogy kipróbálhassuk magunkat ilyen dolgokban is, különösebb teher nélkül. A műsor, amibe az elejétől fogva menni akartunk különböző filmekről szól, és mivel az egyik adásban olyan film volt soron, amit már láttam, gondoltam bemegyek. Akkor még azt hittem csoporttársaimmal, de mint kiderült, ők nem jöttek. Ettől először persze kicsit beparáztam, hogy majd egyedül kell helytállnom, két tapasztalt mellett, de sikerült az elején nyakon csípni a stresszt, és átfordítottam valamiféle dühödt motivációra, hogy lehet, egyedül hagytak, de én akkor is elmegyek, mert ebből tudok fejlődni és tanulni. 


A spanyollal még mindig felemás a viszonyom, hol megy, hol kevésbé, bár tanárnőm azt mondta ezt mindenki így érzi. A suliban volt egy kicsit csendesebb időszak, most jönnek majd megint a számonkérések, mindenesetre az első jegyeim ötösök, ennek nagyon örülök, csak ilyenkor már nagyon érzem a szabadságot, a nyarat. Végre eldöntöttük azt is csoport szinten, hogy elmegyünk az egyetemi napokra. Ez mindenkit nagyon belelkesített, és ahogy erről beszélgettünk jöttek a viccelődések, kicsit összerázódott a csoport, de nem is én lettem volna, ha nem érzem magam kirekesztve kicsit. Nem tudtam, hogy csak beképzelem, vagy tényleg így van-e, mindenesetre nem volt jó érzés. 
Lehet azért is volt ez, mert kicsit izgultam, hogy milyen lesz a bulizás, hiszen én utoljára négy éve, gólyatáborban voltam, ami kivételesen jó volt, de azért ha az egész eddigi tapasztalataimat nézzük nem kifejezetten jók az élményeim. Például nem iszok alkoholt, mert egyszerűen nem bírja a gyomrom, és nem is látom értelmét a lerészegedésnek. Csak ezt gimiben nem tudták elfogadni azok, akikkel voltam, és itatni akartak. Aztán meg mikor látták, hogy visszafogottabb vagyok már nem hívtak, és egyedül maradtam. Nem kellemes emlékek, de túltettem magam rajtuk. Csak az izgalom attól még jelen volt, a fenti a két dolog miatt.. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése