április 13, 2016

Az élet megint jelez

A tanulmányokat tekintve megint bepörögtek kicsit a dolgok, és ettől persze előjött az idegességem is. Persze racionálisan az ember tudja, hogy nincs oka stresszelni, de a szorongást ez nem izgatja, az csak felüti a fejét. Egy új feladat várt rám és csoporttársamra hétfőn, élőben kellett rádióban beszélnünk. Jöttek a komolyabb előadások is, és összességében olyan érzésem volt, hogy valahogy többet kéne tennem, vagy kihoznom magamból, pedig mindent rendesen és szorgalmas megcsinálok.
Hétvégén mivel jó idő volt és virágoztak a fák, megejtettem a betervezett fotózást. 
Több órán át sétáltam a városban fel-alá, rengeteg jó képet csináltam. De még valahogy ekkor sem tudtam a jelenben lenni, volt bennem egy kis idegeskedés, és egyszerűen nem tudtam miért. Amitől csak még jobban feszültté váltam. Aztán már a kiruccanás vége felé, felnéztem az égre, és a következő pillanatban már a kövön voltam. A fogam szépen beletáncolt a számba, vérzett az egész, és még szerencsém is volt, hogy ennyivel megúsztam. Most a részletekre nem akarok kitérni, volt idegesség, sírás, aztán az ijedtség után nevetés, egyszóval minden, és emlékszem legelőször azon gondolkoztam, hogy hogyan vehetett ilyen hirtelen fordulatot egy kellemes délután. 
Az ideget persze ez csak még jobban kihozta belőlem, de arra is rájöttem, hogy ez is okkal történt. Persze én olyan típus vagyok, aki mindenben okokat keres, legalábbis ilyenekben. Úgy éreztem, hogy valaki onnan fentről jelzett, hogy teljesen fölösleges aggodalmaskodnom, mert aztán jön valami nagyobb, ami mellett eltörpül az egész korábbi feszültség. A történéseket nem lehet kiszámítani, így nincs is értelme rajtuk stresszelni. 
Szívem szerint kivettem volna vagy két nap pihenőt, mert ez az egész kimerített érzelmileg és testileg is, mert hát elég nehéz úgy aludni, hogy az ember szája sarkából csöpög a vér, és a foga folyamatosan felsérti a sebet. De az élet nem áll meg, és utána már én is egy vicces történetként meséltem a sztorit. Végül a hét megmérettetései is jól alakultak, sőt a hétfői rádiós interjútól egy löketet is kaptam, mert jól éreztem magam. és pozitív visszajelzéseket is kaptunk. A másik prezentációt is elmondtam, és mivel kevesebben voltunk órán, már nem is izgultam annyira. Aztán jött a Glamour napok, ahol megtudtam venni, amit szerettem volna, köztük egy farmerdzsekit, így megint bejött az a mondás miszerint a rossz után, mindig ott vár a következő sarkon a jó. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése