Post Top Ad

február 10, 2016

Egy hónap után


Úgy látszik mindenkinek az életmódváltás a kedvenc témája mostanában. Persze ez alapjában véve jó dolog, de megvannak a hátulütői is. Például nyomást rak az emberekre, hogy nekik is olyan tökéletesnek, egészségesnek stb. kell lenniük, mint a közösségi oldalakon látott embereknek, vagy ahogy az újságok írják. Aztán meg ha nem sikerül teljesítenünk a kitűzött célokat, ostorozzuk magunkat. Pedig az élet bonyolultabb, mint ahogy az ember elképzeli és semmi sem fog pont úgy alakulni és megvalósulni, ahogy az ember kitalálta. 
Az élet egy hullámvasút, így folyamatos fejlődés sincs, én is visszaestem kicsit az utóbbi időben. Mondjuk ez szerintem azért is volt, mert itthon voltam, ahol gyakran volt süti meg sokféle kaja. Így is ettem gyümölcsöt meg zöldséget is, de még mindig tudom, hogy nem eleget. Csak nehéz, ha az ember mást kíván, leginkább csokit, ez a gyengém. Mindig is az arany középút híve voltam, mióta csak először elolvastam Horatius idézetét az irodalomkönyvben. Úgy kerülöm el a bűntudatot az édességevés miatt, hogy mindig eszek mellé gyümölcsöt is. Sőt először az egészségesebb gyümölcsöt, hogy utána már csak kevesebb csokit kívánjak. Ezek mindig döntések, meg kell kicsit állnom, mert először automatikusan a csokoládé felé nyúlnék. 



Mindenesetre egy kérdésre pontot tehettem végre. Évek óta birizgált egy ételallergia vizsgálat gondolata, de mindig csak halogattam, hol azért mert drága, hol azért mert fölösleges. De csak-csak visszatértem ehhez a témához, aztán egy gyomorgörcs után tényleg azt mondtam, hogy elmegyek. Végül olcsóbb is lett, mint gondoltam, 14 ezer a 40nemtudommennyipontosan ételre. Engem ebből a sokból leginkább a búzaliszt, meg a tej érdekelt. 
Apukám kb. azt hitte hipochonder vagyok, amiért ilyesmivel foglalkozom, de anya tudta, hogy ez kell, hogy megnyugodjak. Nem úgy mentem neki, hogy biztos lesz valami, sőt úgy gondoltam, hogy semmi, de a bizonyosság jobb, mint találgatni. Három nap után jött meg az eredmény és tényleg minden negatív lett, a kiwi is, pedig arra azt hittem tényleg allergiás vagyok. Igaz szimplán nem szeretem, úgyhogy ez olyan nagy változást nem hozott az életembe, ahogy az egész teszt sem szerencsére. De most már legalább azt is tudom, hogy ha kagylót, vagy valami effélét akarok enni, arra sem vagyok allergiás.
Jó, hogy tudom, hogy mindent ehetek, de persze ez nem jelenti azt, hogy fogok is, hiszen ettől függetlenül a tej felfúj, a magvas vagy teljes kiőrlésű kenyér pedig még mindig egészségesebb. De ha otthon más van, vagy én mást kívánok, abból is ehetek, hiszen a lényeg az a bizonyos arany középút. :) Ettől függetlenül nem értem miért rossz néha a gyomrom, rendszertelen az emésztésem stb., de tényleg semmi összefüggést nem fedezek fel a kaját és eközött. Szerintem az adalékanyagok nagyobb ludasok, mint a laktóz, glutén, stb., amivel az emberek annyit foglalkoznak manapság. Mi itthon mondjuk igyekszünk ezeket elkerülni, vagy legalábbis minimálisra csökkenteni. Most megint úgy vagyok vele, hogy nem foglalkozok vele, mert ha sokat agyalok rajta, akkor tényleg bevonzok valamit, mert a gondolatnak teremtő ereje van. Úgyhogy azt kell mondani, hogy minden rendben van, és egyszerűen elfogadni, hogy érzékeny a hasam. 




Mozgás terén mondjuk egészen jól állok, mert anya elkezdett norbizni, és ahogy a múltkor is, ez most is jó hatással volt rám, és néha én is beálltam tornázni. De ami a legfontosabb, annyit emlegettem, hogy a szüleimmel végül elmentünk korizni Miskolcra. Én ezt régen is szerettem, de már vagy tíz év eltelt, és nagyon hiányzott. Az elején nem tudtam semmit haladni, és féltem, hogy végig az egy órában bukdácsolni fogok. De végül miután megtaláltam a súlypontomat valahonnan előjöttek a mozdulatok, vagy legalábbis a bátorság. Nagyon élveztem, ahogy suhantam a zenére, és szívem szerint mindig mennék. 
szerda, február 10, 2016 / by / 0 Comments

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad