január 06, 2016

Az élet egy tomboló (érzelmi) kavalkád part II.

Lehet a szülinapom volt a kezdete a lelki ingadozásnak, nem tudom, mindenesetre karácsonykor megtaláltam a helyemet, utána kezdtem csak el gondolkodni, mikor barátom elment. Biztos, hogy az újév is benne van, mert hamarosan megint vissza kell rázódni a hétköznapokba, kezdődik a tanulás, és a minden eddiginél keményebb év, nyelvvizsgára való felkészüléssel, és gyakorlattal. Kicsit elrettentő, persze várom is, de jó lett volna még egy kis nyugalom. Egyszerűen nem találtam a helyem, azon is elgondolkodtam szerelmes vagyok-e vagy sem, biztosan jó-e ez így, persze ezek ilyen késő esti gondolat-kalandozások, és tudtam is, hogy hülyeség, de azért rossz érzés volt. 
A blogolással kapcsolatban is válságban voltam, nem tudtam merre haladjak, vagy hogy csináljam-e egyáltalán, vagy inkább térjek vissza a régi oldalra, amiben relatíve sikeres voltam. De visszafele nem akartam menni, okkal váltottam. Aztán már a pihenés sem volt jó, csinálni akartam valamit, szóval leginkább csak úgy lebegtem valami megfoghatatlan bizonytalanságban, amit végül egy egészen apró dolog tett helyre, nekem mégis ezek jelentik a legtöbbet. 
Miközben a laptopom előtt ültem az ágyban besütött a lemenő nap fénye a szobámba. Egyébként is örültem, hogy végre süt a nap, és nem is tudtam mennyire hiányzott egy kis napfény. Egész hónapban köd borította a várost, napnak nyoma sem volt. Olyan ragyogó volt az egész pillanat, hogy katarzist éreztem a szívemben, ahogy a függönyöm megvilágította a naplemente, mintha az egész univerzum ragyogott volna át az anyagon. Tudom, hogy nagyon költői vagyok, de tényleg ilyen volt. Zenét hallgattam, csak néztem, és élveztem, hogy nap süti az arcomat, kicsit megálltam, és befelé fordultam. 
Az is jobb kedvre derített, hogy egy remek könyvet olvastam, másfél nap alatt befejeztem, és egyszerűen nem tudtam letenni. Az Edenbrooke-ról van szó, ami egy tökéletes romantikus történet volt, jó szereplőkkel, és történetmeséléssel, úgyhogy kedvencem lett. Igaz utána igazi könyvmásnaposságban szenvedtem, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, ott volt négy könyv is a polcomon, ami csak rám várt, de nem volt kedvem belekezdeni, mert még ennek a hatása alatt álltam. Még akkor visszaolvastam pár részt, úgyhogy akinek bejönnek az ilyen régi kori, érzelmes történetek, az bátran kezdjen bele az Edenbrooke-ba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése