Post Top Ad

január 01, 2016

Az élet egy tomboló (érzelmi) kavalkád part I.


Legalábbis számomra. Az utóbbi időben megint nem találtam a helyemet, de rájöttem, hogy ilyen időszakok mindig vannak, ez az érzés elkerülhetetlen. És ez független az adott helyzetemtől. Hiszen a december a kedvenc hónapom. És a karácsony remek is volt, de menjünk először egy kicsit még visszább, A szülinapom szerintem most telt a a legeseménydúsabban az életemben, egyrészt mert a barátommal töltöttem, másrészt mert Pesten. Adventi vásár és Star Wars volt a program, és idén megdőlt az a világfelfogásom, amit csak én találtam ki magamnak, hogy a szülinapomon nem történik semmi rossz.
Mondjuk ha szigorúbban nézem, azt se nagyon szerettem, mikor az uncsi tesóim feltúrták a szobámat. Összességében remek nap volt, egy karácsonymániásnak nem is kell más, mint egy vásár, ünnepi díszekkel. Azt kell mondjam simán van olyan szép, mint a Bécsi, sőt nekem még jobban is tetszett, mint az anno. Kedvencem a Vörösmarty és Erzsébet teret összekötő út volt, azok a díszek a fejünk fölött varázslatosak voltak, és a Bazilikánál található karácsonyfa is maradandó kép.
A barátom kicsit csalódott volt a film után, amit nem nagyon leplezett, és ez engem is felbosszantott egyszer. Mert hogy érezzem úgy jól magam, ha neki nyilvánvalóan nincs kedve az egészhez. Persze ő ezt tagadta, de később nem is számított, mert elkezdett fájni a fejem, ami valószínűleg azért lehetett, mert egész nap meg sem álltunk. Én ezzel eleinte nem foglalkoztam, mondván, majd elmúlik ha eszek, meg ugye a szülinapomon amúgy sem történik semmi rossz. 

Sajnos később csak rosszabb lett a helyzet, és mikor már bevettem a gyógyszert, késő volt. A kétórás hazautat végig agonizáltam, ki se mertem nyitni a szemem, aztán mikor leszálltunk, éreztem, hogy mindjárt beüt a crack. Én magam sem tudom, hogy bírtam ki a kollégiumig, de ott már kijött belőlem az a sült krumpli, amit nem kellett volna megennem, pláne nem forralt borral, ami nekem amúgy is mindig furcsa dolgokat csinál. Borzasztóan nézhettem ki, de a párom javára legyen mondva, nagyon kedves és törődő volt, és egyáltalán nem zavarta a kis jelenet. Mondtam is magamnak, hogy bajban ismerszik meg nemcsak a barát, hanem a párunk is.
A szüleimben is ez maradt meg szerintem leginkább, mert pont akkor beszéltem anyukámmal, mikor megtörtént a baj. De én nem erre akartam emlékezni, sőt szívem szerint kitöröltem volna, mert előtte jó volt minden, csináltam sok képet, megtaláltam azokat a dolgokat, amiket szerettem volna megvenni, köztük azt a kis narancsból, fahéjból és nem tudom miből összeállított illatos díszt. Tudtam, hogy csak egy alvás kell, és miután begyógyszerezve elaludtam, tényleg jobb lett. Végül a karácsony hozta helyre a gyomromat, de inkább a lelkemet. Eldöntöttem, hogy nem fogok csak csipegetni, inkább ettem a családi légkörben ugyanúgy, mint a többiek. Minden szempontból emlékezetes szülinap volt, és megint csak rájöttem, hogy minden jóban van valami szükséges rossz, és fordítva.


péntek, január 01, 2016 / by / 0 Comments

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad