Post Top Ad

november 18, 2015

Egyszer fent, egyszer lent - avagy az élet jelez ha lassítani kell I.


Én hiszem, hogy az élet utat mutat, és jelez ha valami nem okés. Ha változtatni kell, lassítani vagy épp magasabb fokozatra kapcsolni. Csak észre kell venni, és tudni kell értelmezni a jeleket. A gólyabál hetén elkezdett fájni a torkom, és gyengének éreztem magam, tipikusan mint mikor kerülget valami betegség. Már órára indultam, beugrottam előtte menzára, és éreztem, hogy nincs erőm semmihez, ezért jobbnak láttam visszamenni a koliba, mert nem akartam, hogy a bál napjára valami bajom legyen. 
Később jöttem rá, hogy az egész rosszullét azért lehetett, mert rástresszeltem az eseményre. Ugyanis elsőben nem volt nagy élmény a bál, sőt csalódás volt, szinte csak ültünk, és hamar leléptünk. Emlékszem körbenéztem, mindenhol párokat láttam és ez elszomorított, mert eszembe juttatta saját szingliségemet, ami akkor nem valami pozitív és erős nő formájában öltött testet. Beleéltem magam, hogy ez lesz az én estém, ahol felkér táncolni egy fiú, és az egész igazi tündérmese lesz. Igen, tudom, álmodozó vagyok.
Éppen ezért most, hogy tényleg volt valakim, azt akartam, hogy végre legyen valami jó emlékem is a gólyabálról, régóta álmodoztam már ilyenről. Hogy csinos ruhában és magassarkúban táncolok a szerelememmel. És féltem, hogy lebetegedem, és az egésznek lőttek. Azt nem láttam, hogy pont ez az izgulás okozott gondokat. Nem szeretek óráról lógni, de most jót tett a pihenés. A legfontosabb előadásra bementem, de már az is teljesen leszívott, nem értettem mi van.
Mikor odajutottam, hogy el kell kezdeni készülni, már teljesen kész voltam, elérkezett a mélypont, ment a hasam, fájt a fejem, úgy éreztem mindennek lőttek, és már nem is tudtam, hogy akarom-e ezt az egészet. Írtam barátomnak, hogy fel tudna-e jönni a szobámba egy kicsit, de nem látta az üzenetet, és utólag azt mondom, jobb is, hogy már csak akkor látott, mikor összeszedtem magam. Bár a hajam nem göndörödött be, amin meg sem lepődtem, a barátom azt mondta, még sosem látott ilyen gyönyörűnek és vonzónak. Egy testhezálló fekete csipkeruhát vettem fel.



Mikor már eljutottunk a célig, megnyugodtam kicsit. Bár a fejem nyomott, nem foglalkoztam vele, inkább táncoltunk kicsit, majd leültünk beszélgetni. Utána beültünk egy humorista előadására, de a hatalmas köd miatt, több mint fél órát vártunk, és még nem jött meg. Aztán meguntuk és kimentünk, mire barátom mondta, hogy rossz a gyomra, ezért leléptünk. Én pont akkor lettem jól, és még maradtam volna kicsit, de örültem, hogy eljutottunk, csinosak voltunk, és együtt töltöttünk egy kis tartalmas időt, amiből utóbbi időben kevés jutott. 
Tudtam, hogy a párom is ideges lehet, de én szinte már viccesnek találtam, hogy annyit paráztam, aztán végül nem én lettem rosszul. Így is szép élmény volt, de megint csak rájöttem, hogy teljesen fölösleges túlaggódni a dolgokat, mert semmi sem úgy történik, ahogy az ember elképzeli. Akár rosszabb, akár jobb lesz, de értelmetlen elképzelni, mi lesz. Mert úgysem az lesz. De talán pont ez a szép benne. 




szerda, november 18, 2015 / by / 0 Comments

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad