Post Top Ad

október 07, 2015

Könyves élményekről

Az utóbbi időben viszonylag sokat olvastam, ennek több oka is volt. Egyrészt előre félek attól az időszaktól, mikor az egyetemen osztanak ki egy rahedli többé-kevésbé, de inkább kevésbé érdekes olvasnivalót. Másrészt ráértem, nem volt semmi dolgom, a barátomat sem láttam, több, mint egy hétig. 
Az első könyv, amiről szeretnék pár szót szólni a Kalitkába zárt álmok. Olvastam az írónő előző könyvét, ami megfogott, ezért gondoltam ebbe is belevágok. A bordélyházas alaphelyzetet érdekesnek találtam, a könyv összességében jó volt, Josie karakterét egyből megkedveltem, tetszettek a benne zajló konfliktusok, viszont a végén volt egy kis hiányérzetem, valahogy olyan gyorsan zárták le, kíváncsi lettem volna például, hogy mi lesz a ház sorsa. Egy percre megijedtem olvasás közben, hogy Josie Willie nyomdokába fog lépni, de szerencsére nem így történt. Egyébként az ő halálát kicsit fölöslegesnek tartottam.
Azt hittem a szerelmi háromszög témára jobban rá fog ülni az írónő, de szerencsére nem így történt. Kicsit furcsán érzem magam, mert én Patricknek szurkoltam, de valahogy szívem mélyén éreztem, hogy a másik srác lesz a befutó. Összességében jó történet volt, bár lehet jobban örültem volna, ha a gyilkosságra jobban fókuszál az írónő.
Ezután jött a Szívcsapás, itt is olvastam az írónő előző könyvét, és kicsit ez is belejátszott abba, hogy pont ezt a két könyvet kezdtem el olvasni. Az elején a szerelmesek nagyon gyorsan és könnyen egymásra találtak, nekem kicsit gyors is volt a tempó, és tudtam, hogy lesz valami bonyodalom, csak azt nem tudtam, hogy mi. Aztán mikor kiderült, hogy mi örültem, mert én még ilyen könyvet nem olvastam, ami ez volt. Bár kicsit itt is furán érzem magam, mert szerintem, mikor Willt áthelyezték az korábban is jöhetett volna, és lehetett volna megoldás is, nem értem miért nem gondoltak rá a szereplők, szerintem meg lehetett volna oldani az áthelyezést, és nem értem akkor miért éltek még a régi szabályok, de persze akkor nem lett volna miről írni.
Itt is fölöslegesnek éreztem azt a bizonyos halált, van, hogy túl sok a fájdalom, és ettől kicsit hiteltelenné válik az egész. Ami még nekem eléggé irreális volt az Eddie. A való életben senki nem szerez ilyen villámgyorsan barátot. De aztán, ahogy megismertük Eddie-t, és rájöttem, hogy jelleme meg múltja is van, megbocsátottam ezt a dolgot.
Hasonló volt a véleményem a második végén levő utolsó fordulópontról is, kicsit fölösleges volt, és érződött, hogy csak azért tette bele az író, hogy kitöltse a lapokat, és még teljesebb legyen a befejezés. Voltak azonban olyan árnyalatok, amit összességében mégis nagyon élvezetessé tették az olvasást, például a kis csillagok, a fénypont/mélypont, ezek nagyon jól végigkövették az egész könyvet. 
Az írónő valójában végig klisés történetszálakkal és fordulatokkal játszik, de valahogy úgy írja le és olyan szereplőkkel, hogy ez mégsem zavaró. És az is sokat mond, hogy igen rövid idő alatt, gyakorlatilag egy-egy nagy alatt kiolvastam a két könyvet, viszont azt már tényleg nem tudom, miről fog szólni a harmadik kötet, kicsit félek is tőle. 



szerda, október 07, 2015 / by / 0 Comments

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad